Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience.
 
 A vétség (F snuff)
   Karen rosszkedvűen ült, am'g a vesztőhelyen az utolsó előkészületek
zajlottak.  Elszántan próbált bátor lenni.  Küzdött az arcán végiggördülő
könnyek ellen.  A gyomrában a feszültség percről percre nőtt.  Egyszerű
fehér pamut hálóingben volt, ezt választotta a temetéshez.  Reggel az
édesanyja seg'tett feltűzni a hosszú szőke haját, hogy ne legyen a kötél
útjában.  És most szótlanul rettegve ült a koporsóján, az akasztófához
vezető lépcsősor tövében, ahol hamarosan meg fog halni.
   Eszébe jutott a múlt hét péntek, amikor az iskola egyik hivatalnoka jött
a házukhoz.  Az apja kilépett és ott beszélgetett vele.  Amikor visszajött,
egy csomó pap'r volt a kezében.  Azonnal négyszemközti beszélgetésre h'vta
Karent a szobájába.
   -Apa, mi a baj?- kérdezte idegesen Karen, amikor becsukta maga mögött az
ajtót.  Az apja intett, hogy üljön le és komor tekintettel lapozgatta a
kapott pap'rokat.
   -Karen!  Emlékszel amikor beszélgettünk az iskolai munkához és
fegyelemhez való viszo-nyodról?  És figyelmeztettelek is, hogy
következmények lesznek?
   -Igen apa, de... - kezdett ellenkezni a lány.
   -Úgy tűnik hogy a hatóságok kőkemény kézzel akarják visszaáll'tani az
iskolai fegyelmet és példát akarnak statuálni.  Nem hallgattál rám és most
te vagy az egyik, akit elrettentésként akarnak a többiek elé áll'tani.
   -Ez mit jelent?  - kérdezte a lány levegőért kapva.
   -Az iratok azt mondják, hogy a társadalom és az iskola rendjéhez való
hozzáállásod miatt elrendelik a kivégzésedet a következő hét végén.  Mint
szülőnek, nekem a törvényi kötelezettségem az 'télet végrehajtásának
biztos'tása olyan módon, ahogyan jónak látom.
   -Ez nem lehet igaz!  - zokogott fel Karen.
   -Karen, már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettelek a szigorú törvényi
változásokra.  Most már késő.  Kaptam ajánlatokat cégekről, amelyek
lebonyol'tják a dolgot.  Odaadom neked a prospektusokat és rád b'zom a
választást.  Egyben a temetés módjáról is döntenünk kell.
   Karen a szobájába lett küldve, hogy tanulmányozza a prospektusokat.  Az
olyan "A" osztályú vétségek, mint az övéi akasztással, villamosszékkel vagy
guillotine-nal voltak büntethetők.  A komolyabb "B" osztályú vétségek
büntetése égetés, keresztre fesz'tés és nyársalás voltak.  Karen reszketve
és szipogva meghozta a döntését, majd egy másik prospektust kézbe véve a
koporsó kiválasztásán kezdett gondolkodni.
   És most itt várakozik, miközben felette a vesztőhelyen az apja és a
hóhér az utolsó ellenőrzéseket és igaz'tásokat végezte.  A földet bámulta a
csupasz lábai közt, amikor meghallotta a közeledő lépteket.
   -Karen, állj fel!  Itt az idő.  - utas'totta az apja.
   Remegve engedelmeskedett és nézte a fekete farmerbe és pólóba öltözött,
komor, de csinos nőt, aki majd végez vele.
   -Karen, igazán aranyos lány vagy és roppantul sajnálom, hogy ennek kell
megtörténnie, de nem tehetek semmit.  Fordulj meg kérlek!  - mondta a nő.
   Karen úgy tett ahogy kérték tőle, a nő pedig a háta mögé húzta a lány
csuklóit és egy műanyag kötéllel összekötözte őket.
   -Gyors lesz?  Fájni fog?- kérdezte Karen remegő hangon.
   A nő bátor'tóan rámosolygott és azt mondta:
   -Nem fog nagyon sokáig tartani, de nem lesz azonnali.  Nem elvárás, hogy
törjem el a nyakad.  Végül is büntetést élsz át és egyben elrettentő példa
is vagy.  Egy kis időbe fog telni, am'g megfulladsz.
   Karen erős próbált lenni, ahogy a nő a karjánál fogva türelmetlenül
felvezette a lépcsőn, de nem tudta visszatartani a könnyeit.  Felértek és a
nő a hurok felé vezette.  Karen kis h'ján pánikolni kezdett, amikor
meglátta.  A nő a megfelelő helyre áll'totta a lányt és a hurokért nyúlt.
   -Ne, kérem ne... -tört ki Karen, amikor a hurok a nyaka köré került.
   -Légy bátor Karen!  Mindjárt vége!  - mondta határozottan a nő.
   -Kérem!  Megteszek bármit!  -kérlelte a lány.
   A nő nem válaszolt.  Egyik kezével a helyén tartotta a lányt, a másikkal
meghúzta a kart.  Han-gos kattanás hallatszott és Karen már zuhant is. 
Azután a kötél megfeszült és k'méletlenül a nyakába vájt.  Karen
kétségbeesetten vonaglott és rugdalt a lábaival, de nem volt menekvés.  Az
arca előbb elkékült, majd egyre sötétebb sz'nűre váltott, ahogy fogyott a
levegő a tüdejében.  Lassan kezdte elveszteni az eszméletét.  Halványan
tudatosult benne, hogy emberek nézik karba tett kézzel és a haláltáncáról
illetve a temetésről beszélgetnek.  Hosszú percek után a küzdelme
lelassult, az izmai ellazultak.  A lába abbahagyta a mozgást és egész teste
ernyedten lógott.
   -Vége van?  - kérdezte az apja, miközben a lány kidülledt szemeit nézte.
   A hóhér egy sztetoszkópot nyomott a lány mellkasához és egy darabig
hallgatott, majd megszólalt:
   -Igen.  Ennyi volt.
   -Nem rossz.  Az egész nem telt t'z percbe sem.  Ma reggel még hármat meg
tudunk csinálni- jegyezte meg egy másik férfi, a kirendelt szemtanú.
   A hóhér elvágta a kötelet.  Leemelték a testet, majd a koporsóba
fektették a lányt és lezárták a tetőt, miközben egy fényképész szorgalmasan
kattingatva örök'tette meg az eseményeket.
   http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)
  
vetseg_hu