Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience.
 
 Hó (F+ snuff)
   Katie, Carol, Cora és Anne gyerekkoruk óta barátok voltak.  Együtt élték
ifjú éveiket és együtt nőttek fel.  Katie és Anne volt az idősebb,
mindketten 19 évesek.  A két másik egy évvel fiatalabb volt náluk.  Egy
hónapja elhatározták, hogy egy hosszabb közös kirándulásra mennek. 
Bepakoltak Anne régi kocsijába és útnak indultak.  Be akarták járni az
Államokat, mielőtt családot alap'tanának.
   Kezdetben minden jól ment.  Az éjszakákat olcsó motelekben töltötték és
remekül szórakoztak.  Néha egy-egy férfi próbálkozott náluk, de már a
kezdet kezdetén leszerelték őket.  Ezen az úton csak laz'tani akartak.  Ám
most már két hete itt vannak a hegyek közt egy kis kunyhóban, távol a
civilizációtól.  Körülöttük hó, ameddig csak ellátnak.  Az ötlet az volt,
hogy eltávolodnak az emberektől és kimennek az érintetlen természetbe.  Az
autójuk viszont felmondta a szolgálatot.  Autószerelő száz mérföldes
körzetben sehol.  Valójában nem csak autószerelő, hanem egy lélek sem volt
a környéken.  Azután a kétségbeesésüket betetőzendő, elkezdett havazni. 
Már azt hitték, hogy itt a vég, amikor rátaláltak a kunyhóra.  Nem volt sem
tágas, sem különösebben tiszta, de legalább fedél volt a fejük.  Kezdetben
próbálkoztak segélykérő tüzet gyújtani a szabadban, de senki nem bukkant
fel és a hó idővel eloltotta a tüzet.  A készleteik kimerültek.  Remélték,
hogy eláll a hó, de ha 'gy is lett volna, tudták, hogy igazából nincs
esélyük.  Felszerelés, térkép és jármű hiányában nem tudnak szabadulni.
   Az utolsó falatok lenyelése utáni negyedik nap reggelén arról vitáztak,
hogy mit tegyenek.  Katie-nek volt egy ötlete.
   -Van egy megoldás.  Ismeritek az Andokban lezuhant repülő utasainak
történetét?  - kérdezte.
   -Igen.  Megették a halottaikat, hogy életben maradjanak.  - válaszolta
Carol.
   -Ez lehet a mi megoldásunk is - mondta Katie.
   -D..De mi még mindannyian élünk- dadogta Annie.
   -Ez igaz- mondta Katie érezhető csalódottsággal a hangjában.
   A lányok abszurdnak találva az ötletet, elvetették.  Egy nappal később
azonban már olyan éhesek voltak, hogy nem voltak fenntartásaik.
   -De hogyan csináljuk?  -kérdezte Cora.
   -Mindenki húz egy gyufaszálat.  Akinek a rövid jut, feláldozza magát a
többiekért.  Ahogy régen meg'gértük: egy mindenkiért, mindenki egyért.  -
válaszolta Katie.
   -Akkor még gyerekek voltunk és egyikünk se gondolt ilyesmire- mondta
Cora.
   A vita még eltartott egy darabig, de délre egyetértettek abban, hogy meg
fogják csinálni.  Katie elővett egy gyufásdobozt a hátizsákjából és kivett
belőle négy szálat.  A gyufaszálakat az asztalra tette, hogy mindenki
láthassa hogy egyforma hosszúak.  A többiek bólintottak, 'gy az egyik
gyufát elvette és kettétörte.  Elfordult a többiektől, elrendezte a kezében
a gyufákat, majd visszafordult és a barátnői felé nyújtotta a kezét.
   Anne húzott elsőnek és megkönnyebbülten sóhajtott.  Egész szálat
választott.  A következő Cora, a legfiatalabb volt...és rövid szálat
húzott. Eldobta és zokogni kezdett, de gyorsan összeszedte magát.
   -Hát legyen - mondta.
   Nyugodtnak tűnt.  Sokkal nyugodtabbnak, mint a másik három, akiknek most
végeznie kell vele.
   -Nem tudom megtenni!  Nem mészárolhatjuk le Cora-t!  Nem tudom megtenni!
Inkább éhen halok- tört ki Anne.
   -Ne beszélj butaságokat!  Így életben maradhatsz.  - mondta Cora.
   -Én megteszem, ha te is 'gy akarod - szólt Katie.
   Cora ránézett és bólintott.  Majd megkérdezte:
   -Tudod hogy kell csinálni?
   -Igen- felelte Katie.
   Gyermekkorában látott disznóvágást.  Tudta mit kell tennie és készen
állt a feladatra.  Az irány'tásával elkezdték az előkészületeket.  Egy régi
fémkádba havat gyűjtöttek és az edényt tűz fölé tették.  Am'g a v'z
felmelegedett, kerestek két erős kötéldarabot.  Egy negyed óra múlva a v'z
elég meleg volt és Cora tudta, hogy eljöttek utolsó percei.
   -Mit csináljak?  -kérdezte Katie-től.
   -Vetkőzz le!  Elő kell kész'tenünk.  - jött a válasz.
   Cora egy kicsit zavarban volt, ahogy elkezdte kigombolni a blúzát. 
Sohasem mutatkozott eddig a többiek előtt teljesen meztelenül.  De bátran
akart a sorsával szembenézni.  Barátnői pillantásának kereszttüzében
levette a blúzát és összehajtva egy székre tette.  Mindig is rendszerető
volt és az utolsó pillanatig az is akart maradni.  Katie a finom hasat és a
még melltartóban rejtőző kebleket nézte.  Megdöbbenve érezte hogy
összegyűlik a nyál a szájában.  Cora levette a melltartóját és a kicsi
hegyes mellek a lágy, sötét bimbókkal láthatóvá váltak.  A másik két lány
is önkéntelenül megnyalta az ajkát, de ahogy ez tudatosult bennük,
próbálták magukat leplezni.  Nem akarták hogy Cora lássa, mennyire vágynak
a húsára.  Cora levette a nadrágját és a blúzára tette.  Ezután lassan a
zoknik következtek, végül megszabadult a bugyijától is.
   A három másik lány az áldozatukat bámulta.  Cora még a barátnőjük volt,
de már egyben az éhenhalástól való megmenekülés utolsó reménye is.  Cora
állta a pillantásukat és már nem érezte zavarban magát meztelensége miatt.
Látta barátnői szemében az éhséget, amit alig tudtak eltitkolni.
   -Kérlek ülj a kádba és mosd le magad!  - mondta Katie.
   Cora engedelmesen leült, de hirtelen felnézett a társaira és 'gy szólt:
   -Szeretném ha ti mosnátok le.  Legyen ez az utolsó k'vánságom!
   A többiek teljes'tették a k'vánságot.  Három pár kéz mosta le gyengéden
simogatva.  Cora élvezte a perceket.  Azután a barátnői hátraléptek.
   -Felkészültél?  - kérdzte Katie.
   Cora csak szomorúan bólintott.  A többiek gondosan szárazra törölték.
   -Mindenki fogjon meg egy edényt és kövessetek!  Gyorsan legyünk túl
rajta!  -mondta Katie, majd Cora-t kézenfogva kiment a kunyhóból.
   A havazás enyhült.  Cora csupasz teste az alapos törölgetés ellenére
gőzölgött a hidegben, miközben a kunyhó mögé sétáltak.  Az ép'tmény hátsó
falába két fémgyűrű volt erős'tve, a talajtól 8 láb magasságra.  A
köteleket átvetették a gyűrűkön úgy, hogy a végük a hóba lógjon.
   -Feküdj le kérlek!  A lábaddal a fal felé.  - mondta Katie.
   Cora úgy tett, ahogy kérték tőle.  Anne és Carol letették az edényeket a
földre, majd a kötelek végeit a lány bokáihoz kötötték.  Cora lábait
széttárva, mozdulatlanul feküdt a hóban.  Amikor végeztek, megfogták a
kötelek másik végeit és Cora-t felhúzták háttal a falnak.  Amikor a fejjel
lefelé lógó barátnőjük keze elemelkedett a földről, rögz'tették a köteleket
és Katie-re néztek, aki késsel a kezében közeledett.
   -Sajnálom kicsim- mondta Katie, de Cora nem válaszolt, csak
mozdulatlanul lógott.
   -Nem b'rom nézni!  -zokogott fel Anne és visszaszaladt a kunyhóba.
   Katie Carolra nézett, aki bólintott.  Katie a szabad kezével egy kicsit
lenyomta és lefogta Cora állát, majd szinte gyengéden elvágta a nyakát.  A
vér szökőkútként tört elő.  Gyorsan felkapta az egyik edényt és Cora feje
alá tartotta, hogy felfogja az életadó nedvet, de csak részben járt
sikerrel, mert a tátongó sebből túl erősen lövellt ki a vér.  Cora vadul
rángatózott.  A fájdalom visszarántotta a valóságba.  Felébredt benne az
életösztön, ahogy érezte hogy lemészárolják, de elkésett.  Katie egy lágy
mozdulattal felvágta a hasát.  Igyekezett nem túl mélyre vágni, nehogy a
megsérült belek tartalma tönkretegye az értékes húst.  Benyúlt a sebbe és
kiford'totta a beleket, amik véresen zuhantak a hóba.  Cora abbahagyta a
vonaglást, de a testéből lüktető vér jelezte, hogy még él.
   A vörös folyam lassan elapadt és Carol eltávol'totta a vérrel félig telt
edényt.  Katie újra munkához látott.  Negyed óra múlva Cora kibelezve és
kivéreztetve lógott előttük.  A szemeiben még mindig látszott a pánik. 
Carol és Katie a kunyhóba vitte a belső szerveket és a testet.  Ez az ő
élelmük volt és nem szándékoztak rajta osztozni a vadállatokkal.  A három
barátnő az asztal körül ült és a kiter'tett testet nézte.  Senki nem merte
az első falatot vállalni.  10 perc várakozás után Katie vette a bátorságot
és levágott a karból egy darabot, majd egy serpenyőben a tűzhelyre tette. A
sült hús illatát érezve Carol és Anne sem habozott tovább.  'k is vágtak
egy-egy szeletet.  Nemsokára jóllakottan azon gondolkodtak, hogy mit
csináljanak a maradékkal.
   Cora szép lassan, darabról darabra eltűnt a következő napok folyamán, de
a hóesés nem állt el.  Anne szinte előre látta, hogy mi fog történni, de
nem tehetett ellene semmit.  Az egyik este Carol és Katie lerohanta. 
Próbált küzdeni, de a társai erősebbek voltak és Anne hamarosan az asztalon
találta magát lekötözve.
   -'szintén sajnálom, de te is tisztában vagy a helyzetünkkel.  Szerettünk
volna újra sorsot húzni, de tudtuk, hogy nem mentél volna bele, 'gy nem
volt más választásunk.  De gondolkodj pozit'van!  Seg'tesz nekünk, a
barátaidnak életben maradni- mondta Katie.
   -Menjetek a pokolba!  - tört ki Anne, félelemtől és dühtől zokogva.  A
másik két lány nem hatódott meg és pillanatok alatt levágták róla a ruhát.
A tehetetlen, meztelen test látványára összefutott szájukban a nyál, és
ezúttal már egyáltalán nem érezték magukat zavarban.
   Katie leszor'totta Anne fejét az asztalra és éppen készült elvágni a
nyakát, amikor Carol megszólalt:
   -Várj!  Olvastam valahol, hogy a hús 'zletesebb lesz, ha az áldozat
szenved a halála előtt.  Áll'tólag valamilyen hormonok szabadulnak fel. 
Legalábbis vadállatok esetén.
   -Jó ötlet.  Mindig nyitott vagyok új receptek kipróbálására- mondta
Katie.
   Carol kiment a kunyhóból, majd egy hatalmas jégcsappal tért vissza, amit
egyetlen szó nélkül Anne hüvelyébe nyomott.  Anne felsikoltott, ahogy a
hideg jég belecsúszott.  Carol előre-hátra mozgatva, egyre mélyebbre tolta
a jégcsapot.  Anne kiáltozott, ahogy a belső szervei kezdtek szétszakadni a
k'méletlen döfésektől.  Katie egy fogóval felkapott egy izzó széndarabot a
tűzhelyből és Anne mellbimbójához közel'tette, anélkül, hogy hozzáérintette
volna.  Anne üvöltött, mintha nyárson sütnék.  A puha hús hamarosan
sercegni kezdett.  Anne még teljesen tudatánál volt és látta ahogy Katie
elteszi a széndarabot és a melle fölé hajol.  Érezte a fájdalmat, ahogy a
fogak belemélyedtek.  Látta a mellbimbóját eltűnni a barátnője szájában. 
Még látta, hogy Carol is felvesz egy darab szenet.  A másik mellében érzett
fájdalom azonban már túl sok volt, és elájult.  A megkönnyebbülés nem
tartott sokáig.  Rettenetes hideg érzetére ébredt és a falon lógva találta
magát, ahol Cora végezte.  Katie egy késsel a kezében állt előtte.  Anne
fel akart kiáltani, de az éles penge lecsapott és a lány sikolya
gurgulázásba fulladt.  Mielőtt elbor'totta a sötétség, az utolsó érzete az
volt, ahogy Katie elkezdte kibelezni.
   Katie és Carol úgy döntöttek, hogy hagyják egy kicsit kint lógni a
testet, és visszamentek a kunyhóba.  Néhány perc múlva vony'tást hallottak
k'vülről.  Az ablakhoz rohantak és amit láttak, attól teljesen
megdermedtek. A friss hús szagát megérezte egy csapat farkas és javában
fogyasztották Anne testét.  A döbbenetből felocsúdva először ki akartak
rohanni, hogy elkergessék a farkasokat, de a józan ész felülkerekedett. 
Tehetetlenül nézték, ahogy az állatok élvezik a lakomát.  Este egyikük sem
mert elaludni.  Tudták, hogy aki elalszik, az lesz a következő.  Odakint
tovább esett a hó...
   http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)
  
ho_hu