Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience. Az álom (F snuff) Az álom egy héttel azután kezdődött, hogy megérkeztem a guatemalai dzsungelbe. Az álomban a táborból az ásatás helyéhez vezető ösvény elején állok. Teljesen fel vagyok öltözve: farmernadrág, vászoning, bakancs és kalap a napsütés ellen. Kényelmesen végigsétálok az ösvényen. Amikor megérkezek, észreveszem, hogy a hely megváltozott. Eddig csak egy lyuk volt a földben, egy hajdani piramis néhány maradványával. Most viszont a templom az ősi fényében ragyog, olyan, mintha éppen most fejezték volna be az ép'tését. Felmászok a lépcsőkön a templom tetejére. Az oltár pontosan a lapos tető közepén van. Ugyanabból a kőből készült, mint a piramis, de simára csiszolták. Döbbenten nézem az oltárból kiálló óriási falloszt. Zöld sz'nű és az első gondolatom az, hogy jade kőből készült. A méretétől eltekintve teljesen élethű. Újabb megdöbbenés ér, amikor kinyúlok és megérintem: sima és meleg. Egyáltalán nem tűnik kőnek. Inkább olyan, mint a lágy, meleg, élő hús. Úgy tűnik órákig állok ott bámészkodva. Azután lassan vetkőzni kezdek. Minden ruhadarabomat gondosan összehajtom és az oltár lábához teszem. Amikor végzek, néhány percig meztelenül állok. A bőröm forró és hamarosan vékony verejtékréteg lep el. A kebleim lágyan ringatóznak, miközben felmászok az oltárra. Állva lenézek a h'mtagra, majd elkezdek ráereszkedni. Túl nagy, de erőltetem magamba. Nyöszörgök, ahogy kitág't. Miután teljesen belém csúszott, mozdulatlanná válok. A felkelő napot nézem és melleimet fogom a kezeimmel. A mellbimbóim hegyesek és kemények. Egy kis idő után fel és le kezdek mozogni. Közben a melleimet simogatom és az izgatottságom egyre nő. Az idő telik, miközben dugom magam. A szemem csukva, a fejem hátrahajtva. Nem tudom mennyi idő múlva veszem észre, hogy már nem vagyok egyedül. Kinyitom a szemem és hét gyönyörű nőt látok magam előtt sorban állva. A középen álló egyértelműen a vezetőjük. Intésére a többiek körbeállnak. A csuklóimat a hátam mögé húzzák és puha kötéllel összekötik. Folytatom a dugást, mialatt a nők a melleimet, a hátsómat, a hasamat, a combjaimat, a hátamat és a vállamat cirógatják. Az egyikük a csiklómat ingerli az ujjai hegyével. A vezetőjük lassan hozzám lép és szájon csókol. A nyelve mélyre csúszik. Felnyögök ahogy az orgazmusom elkezdődik. A testem remeg és csak nyöszörgök, miközben egyre csak élvezek. A csók véget ér és a nő felvesz egy obszidián kést, amit eddig nem vettem észre. Hirtelen megértem, hogy meg fogok halni. Áldozat leszek a termékenység istenének. A nő megérinti a késsel a torkomat és a hasamat, majd kérdően néz rám. A kérdés nyilvánvaló: a hasamat nyissa fel, vagy a torkomat vágja el? Hátrahajtom a fejem és a torkomat k'nálom a késnek. Mosolyogva néz a szemembe, miközben elvágja a nyakamat. Érzem ahogy a meleg vér ömlik a melleimen és a hasamon. A nő belenyúl a vérbe és egy kicsit szétken a mellén és a combjai közt, majd lassan lenyalja a kezéről a maradékot. A látásom kezd elhomályosulni. Közelebb lép és kivágja a sz'vemet, mielőtt meghalnék. Az utolsó látvány, amiben részem van, a saját, még dobogó sz'vem a markában. Az álom itt véget ér és a sátramban ébredek kontrollálhatatlanul remegve és teljesen átizzadva. Ez már lassan egy hónapja 'gy ment esténként, de egészen máig nem ijedtem meg tőle. Ma reggel megérkezett a táborba egy új munkatárs: Isabella Vargas. Összerezzentem a rémülettől, amikor találkoztunk. Ugyanaz a nő volt, aki egy hónapja minden este álmomban a még dobogó sz'vemet tartja a kezében. Most késő délután van és Isabella elhelyezkedett. Az én sátramon osztozunk. Olyan előérzetem van, hogy hamarosan újra a kezében fogja majd tartani a sz'vemet, de akkor már nem álmodni fogok. http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)alom_hu