Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience.
 
 Ajánlat (F snuff)
   Blain Nommel a visszahúzódó pénzember üdvözölte az irodájában vele
szemben leülő nőt.  A nő sminkje 'zlésesen emelte ki természetes szépségét.
A nőt a magabiztosság aurája vette körül.  Azt sugallta, hogy kis
erőfesz'téssel mindent megkap, amit csak akar.  Körülnézett az irodában,
tanulmányozta a visszafogott art deco d'sz'tést és arckifejezése azt
sugallta, hogy túl idejétmúltnak találja.
   -Nos Mrs Grayson - kezdte Blain kellemes mosollyal az arcán, hogy magára
vonja a nő figyelmét.
   -Valójában Miss.  Miss Anne Rose.  - szak'totta félbe a nő határozottan
arrogáns felhanggal.
   -Miss Rose.  Úgy tudom, hogy bizonyos ... hogy is mondjam ...különleges
'zlésem miatt akart találkozni velem - folytatta Blain közömbös hangon.
   Anne elmosolyodott Blain k'sérletén, hogy finoman fogalmazzon.
   -Ne kerteljünk!  Önről tudott, hogy az emberhús kedvelője.  Egy ritka
csemegét k'nálok.  Csak az árban kell megegyeznünk.
   Ebben pillanatban Karen, Blain szobalánya belépett az irodába.  Egy
tálcán teáskannát és csészéket hozott.  Karen hagyományos szobalány
öltözetet viselt: egy darabból álló fekete ruha, kötény és a ruha alatt
fehér blúz.  Mialatt felszolgálta a teát, Anne nem is próbálta titkolni,
hogy a lány harisnyás lábait nézi.
   -Úgy látom, hogy van szeme a minőségi árukhoz.  Egy önhöz hasonló ember
felismeri a minőséget az ajánlatomban is - folytatta könnyedén, miközben
drágán manikűröztetett kezével vakmerően megszor'totta Karen combját.
   Blain egy pillantást vetett Karen arcára, és látta, hogy a lány tűnődve
az asztalon levő bor'tékbontó kést nézi.  Látszott rajta az elfojtott düh
feszültsége, mindazonáltal szó nélkül folytatta a tea felszolgálását.
   -Ebben én is biztos vagyok.  Lásuk hát az ajánlatot!  - dorombolta
Blain.
   Anne láthatóan vonakodott abbahagyni Karen combjának simogatását, de
visszahúzta a kezét.  Karen azonnal ellazult, bár Anne ezt nem vette észre.
Anne enyhén oldalra fordult, hogy a figyelmet a széke mellett idegesen álló
kislányra irány'tsa.  Blain a hasonlóságok alapján azonnal tudta, hogy a
lány Anne lánya.
   -' lenne az ajánlat.  - mondta Anne és előretolta a kislányt.
   A lánykán rózsasz'n szalaggal d'sz'tett fehér ruha volt.  A haja két
copfba volt fogva.  Ránézve az első benyomás a gyermeki ártatlanság volt.
Az első benyomást gyorsan lerombolta a lány arcán látható palástolatlan
félelem.  Blain le merte volna fogadni, hogy a kislány pontosan tudja, hogy
miért van itt és mi vár rá.
   -Mint láthatja, minőségi áru.  Ha esetleg szeretné közelebbről is
megvizsgálni... - mondta Anne szexuális vágyakozással kevert, nem is kis
szadizmust sugalló arckifejezéssel.
   -Megb'zom Önben.  Biztos vagyok benne, hogy nem követne el olyan
butaságot, hogy... hibás árut próbálna idehozni.  Gondolom van elképzelése
az árról.  - mondta Blain mosolyogva, de a mosoly mögött már fájdalmasan
feszülő, kényszer'tett izmok voltak.
   -Százezer dollár- felelte Anne könnyedén, tétovázás nélkül, annyi
érzelemmel az arcán, mintha egy cappuccino áráról beszélnének egy
kávézóban.
   -Méltányos ár.  - mondta Blain.
   Egy apró betűkkel tele'rt lapot vett elő a fiókjából és az asztalon a
nőnek csúsztatta.
   -Mielőtt kiáll'tanám a csekket, egy apróság még hátra van.  Az alapos
pap'rmunka csodákat tehet az esetleges későbbi...bonyodalmak elkerülésében.
Mindkettőnk érdekében.  Remélem megérti!
   -Természetesen - értett egyet gyorsan Anne.
   Már látta maga előtt a bankjegyeket, miközben alá'rta a pap'rt.  Blain
visszavette a szerződést és kiáll'totta a csekket a megalkudott összegről.
Még egyszer átolvasta a szerződést, miközben láthatóan nem vett tudomást
sem Anne önelégült mosolyáról, sem a kislány növekvő félelméről.
   -Nos..minden rendben.  Karen, ha lenne sz'ves..  - mondta Blain.
   Karen, aki jelenlétéről Anne teljesen megfeledkezett, gyorsan
előrelépett.  A kezében levő sokkoló elektródáit Anne nyakához nyomta. 
Anne-nek csak egy meglepett pillantásra volt ideje, mielőtt elvesztette
volna az eszméletét.  Karen zord elégedettséggel nézett le munkája
eredményére.
   -És most ifjú hölgy..  Mi is a neved?  - kérdezte Blain a kislányra
fókuszálva.
   -E...Emily - dadogta a lány.  Tágra ny'lt szemmel nézte Anne-t és
láthatóan próbálta felfogni, hogy mi történik.
   -Nos Emily.  Biztos'thatlak, hogy nem bántalak és amennyire rajtam múlik
a dolog, soha senki nem is fog bántani.
   -De..a...anya azt mondta, hogy...fog - mondta Emily láthatóan nehezen
találva a szavakat.  A tekintetében kétségbeesett remény tükröződött.
   -Nem.  Biztosan nem foglak.  Anyukád nagyon rossz dolgot akart veled
tenni, ezért egy különleges és méltó büntetést fog kapni.  Persze csak ha
akarod.
   Emily több másodpercig emésztette Blain szavait.
   -Amikor valaki rossz, meg kell büntetni - mondta végül.  Egy kicsit
gondolkodott, mielőtt folytatta:
   -Fogom még látni?
   -Nem kicsim, valósz'nűleg nem - mondta Blain komor hangon.
   Anne kezdett magához térni, de az erőfesz'tését megakadályozta Karen
újabb közbelépése a sokkolóval.  Emily egy kis érdeklődéssel nézte a
jelenetet, mielőtt újra Blain-re nézett volna.
   -Amikor valaki rossz, meg kell büntetni - ismételte meg a lányka.
   Blain lenyomott egy gombot az 'róasztalán és hamarosan még több
szobalány lépett be az irodába.
   -OK lányok, a kis Emily egy darabig itt marad.  Néhány ruhára lesz
szüksége.  Szerezzetek be párat!  Azután der'tsétek ki, hogy hol érhető el
az apja!  A b'róságon a válási pap'rokon biztosan szerepel.
   Blain az eszméletlen, néha megránduló Anne-re nézett és folytatta:
   -Ennek meg ker'tsetek egy ládát száll'táshoz.  Mindjárt kitöltöm a
szükséges pap'rokat.
   A cselédlányok bólintottak.  Az egyik kézen fogta Emily-t és kivezette a
szobából, a többiek pedig felkapták és kivitték Anne testét.
   -Istenem, miért van az, hogy mindig hozzám jönnek?  - morgott Blain,
amikor Karen-nel végre egyedül maradt.
   -Jobban szeretnéd, ha máshova mennének?  -kérdezte Karen miközben
összegyűjtötte a teázás kellékeit.
   -Nem.  Igazad van.  - ismerte el Blain majd folytatta:
   -De ez a kislány!  Hány éves lehet?  Nyolc?  Kilenc?
   -Neked köszönhetően esélyt kapott, hogy felnőjön - mondta Karen.
   -Te tudod, hogy hogyan kell felvid'tani egy férfit kicsim - mondta neki
mosolyogva Blain.
   Karen közelebb hajolt, hogy Blain érezhesse a leheletnyi parfümöt ami
rajta volt.
   -Nagyon sok módon fel tudlak vid'tani - suttogta szenvedélyesen.
   Blain a lány hátsója felé nyúlt, de Karen szám'tott a mozdulatra és
játékos mosollyal könnyedén kitért.
   -Később édes.  Nekem el kell mosnom a csészéket, neked pedig ki kell
töltened a pap'rokat, mielőtt beteljes'ted Megan nyársrahúzós fantáziáját
és utána be is kell tenned őt a sütőbe a vacsorához.
   -Mindent elrontasz - mondta kuncogva Blain, miközben elővette a
száll'tási pap'rokat.
   -Egyébként miért küldöd ezt az első osztályú ribancot Miami-be?  Itt is
megsüthetnénk!
   -Valóban, de én csak kis játékos vagyok.  Nekem végülis csak hat lányom
van az éléskamrámban, nekik meg ott délen egy egész ranch-nyi.  Hosszú
távon megéri tiszteletet mutatnom a nagyágyúk felé, Miss Rose pedig értékes
ajándék.
   -Ez igaz.  Megnézem, hogy Megan felkészült-e.  A vacsora után pedig
jöhet a desszert - mondta Karen és távozáskor gondosan megriszálta a
cs'pőjét, hogy Blaint még jobban felizgassa.
   http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)
  
ajanlat_hu