Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience.
 
 Jobb módszer (F snuff)
   Elise bal kezével átkarolta a korlátot és lebámult a mélységbe.  A
korábbi kemény elhatározása határozottan szel'dült.  Szinte el is
feledkezett a tériszonyáról, amikor úgy döntött, hogy a h'dról a mélybe
veti magát.  A többi módszert, pl.  az altatók túladagolását túl gyávának
tartotta.  Pisztolya nem volt és az ötlet, hogy a vendéglőben túlórázzon
hónapokig, hogy vehessen egyet, pont az probléma volt, ami idehozta.
   Az emlékei közé nyúlt, hogy újra megszilárd'tsa elhatározását.  Nem volt
ragyogó elme gyerekkorában.  Erre az anyja is sokszor emlékeztette. 
Valahogy átküzdötte magát a középiskolán, de éppen csak hogy.  A ballagáson
a többiek már a továbbtanuláson gondolkoztak, ő pedig annak örült, hogy
legalább érettségije van.  Az első munkája -mint sok más lánynak-
pincérnősködés volt a város éttermében.  De am'g a többiek továbbléptek, ez
a munka neki életfogytig tartó karriernek nézett ki.  A teste egy kicsit az
előnyére volt.  Ha egy kicsit szabadjára engedte a vendégek kezét, akkor a
borravalóval is bőkezűbben bántak.  Hamarosan ő lett a borravalók
királynője a vendéglőben, de olcsónak és kihasználtnak érezte magát. 
Örömmel elment volna, de csekély tehetségével nem volt hova.  És tisztában
volt vele, hogy az évek múlnak.  Egyre kevésbé lesz k'vánatos és a
borravalók is csökkenni fognak.  Úgy érezte, hogy az egész élete zsákutca.
Így azután itt találta magát a régi vasúti h'd korlátjának rossz oldalán.
   Hosszú pillantást vetett a lenti folyóra.  Nyáron a v'z alacsony volt és
elég sok szikla volt odalent, amin szétzúzhatta a fejét.  A trükk az volt,
hogy egy szépen kivitelezett fejesugrást kell megcsinálnia, nem valami
hasra érkezést.  Megragadta a korlátot és kihajolt, felkészülve az ugrásra.
   -Ronda odalent.  Én nem szeretném ott végezni - mondta egy hang.
   Elisa körülnézett és meglátott egy férfit, aki a h'd egyik oszlopánál
állt.
   -Ne jöjjön közelebb, vagy ugrok!  Ne próbáljon megáll'tani!  - mondta a
lány.
   -Eszemben sincs.  Látom hogy már döntött.
   Furcsa csend következett, majd a férfi a korláthoz lépett és lenézett.
   -Hideg és ocsmány helynek tűnik.  Biztos vagyok benne, hogy nem ott
akarja végezni.
   -Mások is itt csinálták.
   -Ez lehet, de ettől még továbbra sem tűnik megfelelő helynek.
   -Miért?  Van ilyesmire megfelelő hely?
   A férfi hallgatott egy darabig majd megszólalt:
   -Valami kevésbé hideg és ellenséges helyre gondoltam.  Egy helyre, ami
meleg, kényelmes és az eredmény is biztosabb.  Ha leugrik, lehet hogy csak
eltöri a csontjait és sokáig tehetetlenül fekszik majd ott, am'g meg nem
hal.  Lehet hogy megtalálják és akkor egész életére nyomorék lesz.  Vannak
ennél jobb módok is.
   -Ha van valami ötlete, sz'vesen meghallgatom.  Nem igazán vagyok oda az
ugrás gondolatáért.
   -Nos...a testének adhatna valami hasznos célt.  Valami olyat például,
amiből a tudomány profitál.  És emellett maga a halál könnyű és
fájdalommentes lenne.  Megtenné?
   -Hogyne.  De az ilyesmit nem engedélyezik.
   -Ez igaz, de tegyük fel, hogy a tett után nem marad test.  Nincs
bizony'ték arra, hogy valaha is ott járt.  Mintha "elfogyasztották" volna.
Senki nem tudná, hogy mi történt és ott lenne az elégedettség, hogy valami
nemes ügyet szolgált.
   -Úgy hangzik, hogy tud valamit ajánlani.
   -Valóban.  De előbb engedje meg, hogy bemutatkozzam: Dr.  Curtis vagyok.
   -Örülök, hogy találkoztunk.  A nevem Elise.
   -Nos...több hónappal ezelőtt páran a helyi termőföldben élő
organizmusokat kezdtük tanulmányozni.  Mikroszkóppal vagy szabad szemmel
éppen csak hogy látható lényeket.  A legtöbb embert nem érdekelnék.  A
meglepetés akkor jött, amikor a talajt vizsgáltuk nem messze a campustól.
Valami nagyot találtunk.  Még abban sem vagyunk biztosak, hogy mi ez. 
Kinézetre olyan mint egy növény, de sok tekintetben állatként viselkedik.
Semmi eddigihez nem hasonl't.  Még nevet sem adtunk neki.  Felülről nézve
olyan mint egy nagy virág, de a tönkje széles, mint egy fatörzs.  És
növénynek túl sokat mozog.  Ráadásul húsevő.  A föld alatt kisebb
rágcsálókkal táplálkozik, de kiásva megnő az étvágya.  Elkezdtük
húsdarabokkal etetni, de annyira telhetetlen, hogy nem győzzük a
költségeket.  Azonk'vül láthatóan jobban szereti az élő húst, de ez ellen
meg az állatvédők tiltakoznak.
   -Meg akar etetni a teremtményével.
   -Pontosan.
   -Nem tűnik igazán könnyebb megoldásnak.  Nincs kedvem ahhoz, hogy
csámcsogjanak rajtam.
   -Nincsenek fogai.  Egyben nyeli le a táplálékát és belül emészti meg. 
Azután szunnyadó állapotba kerül, am'g újra meg nem éhezik.  Fájdalommentes
és békés távozás lenne.
   A lány gondolkodott egy darabig, majd azt mondta:
   -Rendben.  Megteszem.
   -Remek - mondta a férfi és a kezét nyújtva leseg'tette Elise-t a
korlátról.
   -Hol van a fenevad?
   -Nagyjából három mérföldnyire.  Mehetünk a kocsimmal.
   A h'd végéhez sétáltak, ahol Dr.  Curtis leparkolt.  Kinyitotta az ajtót
a lánynak, majd ő is beült a kormány mögé.
   -Egyébként honnan tudta, hogy a h'don leszek ma este?  - kérdezte Elise.
   -A legtöbb ember rendszerint hétvégén és röviddel napnyugta után lesz
öngyilkos.  A megfelelő időben csak szemmel tartom a hidat.
   -Voltak már mások is?
   -Néhányan.  Olyanok, akik nem hiányoznak senkinek.  A rendszer elég jól
működik.
   Áthajtottak a campuson, majd elhaladtak a sportpálya mellett.  Fél
mérfölddel később egy földútra kanyarodtak.  Az út végén egy öreg pajta
állt.  Dr Curtis mutatta az utat az ép'tménybe.  Belül egy gazdasági udvar
és egy modern laboratórium keveredett.  A régi deszkafal réseit gondosan
kitöltötték, hogy kintről ne jöhessen be fény.  A padló új volt és
rendezett sorokban laborasztalok, szám'tógépek és egyéb eszközök álltak
rajta.
   -Elnézést a furcsa megjelenésért.  Az élőlényt a pajta földjében
találtuk és köré ép'tettük a laboratóriumot.  Viszonylag szerencsések
voltunk.  A környezet tökéletes álcázást biztos't.  Csak be kellett tömnünk
a falban a réseket és ide kellett hozni a felszerelést.
   Középen nem voltak asztalok, csak egy nagy üres tér.  Elise odasétált.
Az új padló egy kerek lyukban ért véget, aminek az alján föld volt. 
Valósz'nűleg a pajta eredeti alja.  Közelebb ment, am'g az új padló szintje
alá nem látott.
   -Ez lenne ő - mutatott Dr.  Curtis a lyukba.
   Sárga szirmok ny'ltak éppen csak a talaj fölött, mint egy rendes
virágnál.  A szirmok egy nagy középső részhez kapcsolódtak.  Ez élénkvörös
volt és úgy látszott, hogy egy ny'lás, vagy legalábbis egy mélyedés van a
közepén.  A vörös rész inkább izomnak, mint növényi szövetnek tűnt.  Olyan
volt, mint egy nagy körkörös ajak egy központi szájjal.  Mindemellett szép
volt.  Elise a lyuk széléhez lépett, hogy jobban megnézhesse a szokatlan
teremtményt.  A virág felemelkedett és lassan az irányába hajolt.  A
váratlan mozgékonyságtól megijedve a lány hátraugrott.
   -Mint láthatja, a barátunk meglepően akt'v.  Kifejezetten energikusan
próbálja üldözni a táplálékát.  Éhes.
   -Meg kellene etetni.
   -Pontosan
   -Rendben.  Mit kell tennem?
   -Először is vetkőzzön le!  Azután a lyuk szélére teszek egy széket,
amibe bele kell ülnie.  Nyújtsa a lábait a lény közepe felé, engedje el
magát és hagyja, hogy ő megtegye a többit.
   Elise vetkőzni kezdett és ekkor tudatosult benne a helyzet furcsasága.
Egy férfi elhozza egy magányos épületbe a városon k'vülre és arra kéri,
hogy vetkőzzön.  Az egyetlen bevallott célja egy ismeretlen teremtmény
megetetése.  Gyanakodnia kellett volna, de a lény láthatóan tényleg
létezik. Kigombolta és levette a blúzát.  Végülis nem szám't.  Csak túl
akar rajta lenni.  Ha könnyen és kényelmesen is megy, akkor még jobb. 
Kikapcsolta a melltartóját és letolta a bugyiját.
   -Készen vagyok.
   -Üljön a székbe!
   A férfi egy karfa és láb nélküli széket tett a padló szélére a lyuk
mellé úgy, hogy a székbe ülő lábai pontosan a teremtmény felett lógtak. 
Elise leült a padlóra.  Megragadta a szék támláját és a székbe csúszott,
majd elfordult, úgy, hogy lábai a lyukba lógtak.
   -És most?
   -Csak tartsa a lábát a közepe felett és engedje el magát.
   A lány 'gy tett.  A "virág" újra megindult felé.  Addig emelkedett, am'g
majdnem a lábához ért.  A középső rész pulzálni kezdett, majd lassan
kiny'lt a száj.  Egy kis rózsasz'n csáp, vagy inkább nyelv emelkedett ki és
elkezdte felder'teni a teret maga körül.  Egy pár másodpercbe telt, am'g
megállap'totta az étele irányát.  Ezután a csáp Elise lábához emelkedett.
Megérintette a bal lábat és elkezdte tapogatni.  Dr Curtisnek igaza volt.
Puha, meleg és enyhén nedves volt.  Megnyugtató érintés volt.  Gyengéden
massz'rozta a lány bal talpát.  Elise kezdett elengedni.
   Hamarosan érintést érzett a másik talpán.  Lenézett és látta, hogy egy
újabb nyelv jelent meg.  Am'g figyelt, két újabb nyelv tűnt elő.  A
massz'rozás olyan gyengéd volt, hogy alig vette észre, amikor az első két
nyelv stabilan a bokái közé csavarodott.  Akkor ébredt fel az álmodozásból,
amikor megérezte, hogy a lábai külső oldalán csúszik fel valami.  Lenézett
és látta, hogy a két újabb nyelv halad felfelé.  Olyan volt, mint amikor a
vendégek megtapogatták, amikor elment az asztaluk mellett, de ez az érintés
annyira gyengéd és megnyugtató volt, hogy nem bánta.  Újra ellazult és
hagyta, hogy a nyelvek folytassák a felder'tést.  Azok áthaladtak a
cs'pőjén és találkoztak a lány ujjaival, amikkel a széket fogta maga
mellett.  A csuklói köré csavarodtak, azután a kezeket a lány háta mögé
nyomták, enyhén megemelve és előre döntve Elise-t.  Ez a tehetetlenség és
uraltság érzetét adta a lánynak.  Ösztönösen megpróbálta széthúzni a
kezeit. A teremtmény abbahagyta a massz'rozást és erősen megszor'totta a
csuklóit.  Eddig fel sem tűnt Elise-nek, hogy milyen erős: a szor'tás olyan
volt, mint egy acélbilincs.  Megpróbálta megmozd'tani a lábait, de azokon a
szor'tás ugyanilyen erős volt.  Nem volt menekvés.
   Ezt felfogva és emlékezve arra, hogy mindez része az öngyilkosságának, a
lány ellazult és a teremtmény folytatta a felfedezést.  Az érintése újra
nyugtató lett, mintha Elise idegességét akarta volna csökkenteni.  A lány
érezte, hogy egy nagyobb nyelv kúszik fel a lábai hátsó felén, majd a
hátsója alá csúszva teljesen felemeli a székről.  Elise lenézett és már sok
érte nyúló nyelvet látott.  Egyik nagyobb volt, mint a másik.  Egy
becsúszott a lábai közé, elérte az ágyékát és gyengéden elkezdte
felder'teni azt a területet is.  A lány felsikkantott és megrándult, de a
teremtmény gyengéden folytatta a betolakodást.
   Újabb nyelv kúszott fel a lábain, áthaladt az ágyékán a hasára, ahonnan
egy mellei alatti ponthoz nyúlt.  A hátán is érezte a lény húsát, ahogy a
válláig csúszik fel.  A teremtmény gyengéden függőleges helyzetbe áll'totta
a lányt, pontosan a nyitott száj fölé.  Két újabb nyelv a melleket kezdte
massz'rozni.  Elise mellbimbói megmerevedtek.  A lábai közti nyelv
becsúszott a puncijába.  Ez már túl tolakodó volt és a lány halk kiáltást
hallatva küzdeni kezdett, de nem volt esélye.  A nyelvek szorosra húzódtak
a teste körül és ő mozdulni sem b'rt A lágy kinézet ellenére a lény
hihetetlenül erős volt.  Elise úgy érezte, hogy egy acélcsőben van.  Amikor
a lány újra elengedte magát, a lábai közti nyelv gyengéden massz'rozni
kezdte a belső részeket.  Elise a csáp mozgásának ritmusára halkan nyögni
kezdett.  Új csápok csúsztak a torkára majd az arcára.  Elise észrevette,
hogy süllyed, ahogy a teremtmény elkezdte behúzni a szájába.  A vörös ajkak
elcsúsztak a szeme előtt.  Amikor elélvezett, becsukta a szemét, 'gy nem
látta maga fölött bezáródni az ajkat.
   A két férfi csendben nézte, ahogy a teremtmény ide-oda rángatózik egy
darabig, majd felveszi korábbi virágszerű alakját.
   -Nos, mit gondol ezredes?
   -Lenyűgöző, de fegyverként használhatatlan.  Az első pillanatokban bárki
könnyen elmenekülhet előle.
   -Ez igaz, de tenyészthetjük aggressz'vebbre.  Lehet hogy sikerül.
   -De jelen állapotában is használhatjuk talán valamire.  Mondjuk
kihallgatáson a fogvatartott megrettentésére.  Majd meglátjuk.
   -Azt el kell ismernie, hogy a folyamat vége volt az igazán megragadó.
   -Ebben igaza van.
   http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)
  
jobb_modszer_hu