Note: This story was dynamically reformatted for online reading convenience. Jancsi és Juliska (F snuff) Juliskának jutott a nehezebb feladat, de tudta, hogy nem fog másképpen sikerülni. El kell terelnie a figyelmet, am'g a testvére, Jancsi végrehajtja a tervüket. Már majdnem egy hete voltak ketreceikbe zárva a menekülés legkisebb reménye nélkül. Azután egy napon Jancsi véletlenül két villát kapott az ebédjéhez. Az egyiket elrejtette, majd kitörte az evőeszköz egyik fogát. Ha még egy éjszakájuk lett volna, elmenekülhettek volna, am'g a boszorkány alszik, de a sors kegyetlen volt. A sütő előkész'tése elkezdődött, 'gy nem várhattak tovább az alkalmas pillanatra. Csak Jancsi volt képes kinyitni egy zárat a letört fémdarabbal és csak akkor, ha a boszorkány nem figyel rá, mert leköti Juliska. Miután a boszorkány kiengedte a lányt, azt mondta neki, hogy vetkőzzön. Juliska lassan, vonakodva megoldotta a ruháját, majd áthúzta a fején. Remegve szabadult meg az alsóneműjétől. A boszorkány egy kádba szappanos vizet töltött. Juliska belelépett és egy ronggyal tisztogatni kezdte magát. Ezalatt Jancsinak sikerült kinyitnia a ketrecén a lakatot és csendben próbált elosonni. Egyetlen alkalmas fegyver jutott az eszébe: a fejsze, amit korábban a ház melletti fészerben látott. Juliska igyekezett nem nézni a bátyjára, miközben az az ajtó felé lopakodott. Jancsi nem tudta megállni, hogy egy pillantást ne vessen a szürreális látványra: a húgára, ahogy az ördögi vénasszony előtt tisztálkodik. -Itt az idő 'nyencfalatom! - károgta a boszorkány. Juliska tétován apró lépést tett a sütő felé. A szemét a padlóra szegezte az elkövetkezők miatti félelemtől. De amikor a sütő ajtaja kiny'lt és füst, fény és elviselhetetlen hőség tört ki belőle, nem tudott nem odanézni többé. Érezte, hogy kezd pánikba esni, de látta, ahogy a bátyja biztatóan int neki és kilép a kunyhóból. Ebből erőt mer'tve a lány a meleg, de még nem forró tepsibe mászott és letérdelt. -Nagyon jó! Van valami utolsó mondanivalód? - kérdezte a boszorkány. Juliska töprengett, hogy mivel tudná késleltetni a véget. Az öregasszony eközben különböző méretű almák között válogatott. Mielőtt Juliska eszébe jutott volna valami lényeges, a boszorkány szétnyitott a lány száját és beletömött egy nagy piros almát. -Tedd hátra a kezeidet! Ne ellenkezz! Eddig nagyon jól csináltad! - mondta a boszorkány. Juliska az öregasszony háta mögé, a kunyhó nyitott ajtajára pillantott. Már nem tart soká és megmenekül. A háta mögé tette a kezeit és kicsit összerezzent, amikor a boszorkány szorosan összekötötte a csuklóit. A lány újra az ajtó felé nézett. Semmi. -Feküdj hasra! - hangzott a következő utas'tás. Juliska ezúttal tovább tétovázott. -Nincs kedvem játszadozni. Feküdj le! - mondta a boszorkány és erősen belecs'pett a lányba. Juliska megpróbált óvatosan előrehajolni, de a hátrakötött kezei miatt előrebukott. Elhelyezkedett és a lábait felemelve gondosan a kemencén k'vül tartotta. A boszorkány gyorsan összekötötte a lány bokáit és a kötél végét Juliska csuklóihoz kötötte, majd egy nagy fekete üstben valamilyen folyadékot hozott közelebb. -Szerencsés vagy ifjú hölgy. Ezt a receptet az anyámtól tanultam. Egyszer még egy burgundi hercegnőt is megsütött 'gy. -mondta. Juliskát a szósz illata almaborra emlékeztette. A boszorkány gondosan végigkente vele a lányt, majd egy hámozott banánt nyomott a hüvelyébe. Juliska mozdulatlanul, megalázva és tehetetlenül feküdt. Az járt az eszében, hogy Jancsi már hosszú percek óta eltűnt. Későn fog jönni! A boszorkány zöldségdarabokat szórt a lány köré. Juliska nem látta tisztán a nőt a saját hosszú hajfürtjeitől, de tudta mi következik. A boszorkány megragadta a tepsit és a tűz fölé tolta. Az edény rezgése Juliska belsejéig hatolt. A lány elátkozta a sorsát, de nem ellenkezett, nem vonaglott. Beletörődött abba, ami történik vele. De éppen akkor, amikor megadta magát a végzetnek, meghallotta azt, amit régen várt: -Ne! Neeeeee! -kiáltotta rémülten a boszorkány. Ezután félelmetesen hosszú szünet következett, majd kotkodácsoló nevetés hallatszott, aminek csak egy forrása lehetett. A teljesen sértetlen boszorkány mosolyogva benézett a sütőben fekvő lányra és megszólalt: -Ha még mindig reménykednél, el kell mondanom, hogy az ostoba bátyád hagyta, hogy rácsukódjon a fészer ajtaja, ami magától bezáródik. Arra jöttem rá, hogy a táplálékaim együttműködőbbek, ha azt hiszik, hogy úton van a seg'tség. Aludj jól Juliska!- mondta és még egyszer utoljára végigsim'totta a lány haját. A becsapódó kemenceajtó zaja visszhangzott a szűk kamrában. Narancsvörös fény világ'totta be Juliska személyes poklát és a hő cs'pte a lány bőrét. Az egyetlen vigasza annak tudata volt, hogy az idióta bátyjára hasonló sors vár, amiért idevezette és képtelen volt megmenteni. A lány rémülten, de a sorsának megadva magát feküdt. Türelmesen várta, hogy milyen lesz a sült Juliska illat. http://darkfetishnet.com/group/1438/ (->discussions)jancsi_es_juliska_hu